A Csáp-galaxisok

A Csáp-galaxisok (NGC 4038, 4039) - vagy más néven Antenna-galaxisok - 45 millió fényévnyi távolságukkal a hozzánk legközelebb eső kölcsönható galaxispáros. Nevét a rovarok csápjára hasonlítható megjelenéséről kapta. Különleges galaxisok révén Arp katalógusában is szerepel Arp 244 számmal. Tavasszal, a Holló (Corvus) csillagképben figyelhetjük meg.

Gravitációs egyensúly

Minden tömeggel rendelkező testnek van gravitációs tere. Minél nagyobb a tömege, annál nagyobb a gravitációja. Egy galaxis rengeteg, általában több százmilliárd csillag csoportosulása, melyek gravitációs egyensúlyban, az általuk alkotott több százezer fényév átmérőjű égitest tömegközéppontja körül keringenek. A keringés során különböző, legtöbbször spirális formát alkotva helyezkednek el a csillagok. Így volt ez a Csáp galaxisok esetében is, egészen addig, amíg a két égitest égi útja során nem keresztezte egymást.

Galaxis-karambol, csápok kialakulása

Az ütközés emberi léptékkel mérve igen lassú folyamat, több százmillió évig tart. A két galaxis már kb. 600 millió évvel ezelőtt érte el egymást, melynek hatására a két galaxis egymás gravitációs terét teljesen felborította. Az egyensúlyban levő spirális formák szabálytalanná váltak, teljesen felborultak, és az égitestek (csillagok és csillagközi anyag) egy része ki is dobódott a galaxisokból, melyeket most csápokba rendeződve látunk. A felborult gravitációs egyensúly által keltett árapályerők a galaxisok központjában heves csillagkeletkezést generált. Ezek az aktív csillagkeletkezési területek sok kis apró rózsaszín/lila foltként láthatóak ezen a felvételen.

Megfigyelése

Már kisebb, 10-15cm átmérőjű távcsövekkel is kivehető a két galaxis központi fényes vidéke, ám a két csáp igen halvány, azokhoz rendkívül sötét égbolt és nagy átmérőjű (legalább 40-50cm) távcső szükséges. Az objektumpáros megfigyelését nehezíti, hogy Magyarországról a legjobb esetben is a horizont közelében látszik, sosem emelkedik 23 foknál magasabbra az égen. Viszont a déli féltekén, pl. Namíbiában kedvező helyzetben épp a fejünk felett helyezkednek el, így onnét ideálisak a megfigyelés körülményei. Fotón már néhány perces expozícióval is láthatóvá válnak a halvány csápok, azonban a megfelelően esztétikus kép eléréséhez igen hosszú expozícióra van szükség.

A kép készítéséről

A fotót a namíb expedíciók során készítettem 2012 és 2016 között, átalakított EOS 550D-vel, QSI 683 CCD kamerával és saját építésű 200/750 Newton-távcsővel, átalakított EQ6 mechanikán, összesen 27 órányi expozíciós idővel. Háromszor futottam neki. 2012-ben 10 órát exponáltam rá az EOS-szal, melyről akkor úgy gondoltam, hogy bőven elegendő lesz egy igazán jó képhez. Aztán itthon a kép feldolgozása során derült ki, hogy messze nem adja azt a minőséget, amit látni szerettem volna. Így hibernáltam a dolgot. A következő "kitelepülésnél" már CCD-kamerával felfegyverkezve további 7 óra anyagot készítettem, de sajnos ez sem volt elég. Kellett a harmadik "kitelepülés" is, amikor ismét 10 órát gyűjtöttem a fényt a CCD-vel. Így állt össze a 27 óra expozíció és az itt látható kép.