Antares, a Mars riválisa

a Skoripó csillagképben

Antares, a Mars riválisa
Éder Iván

A Skorpió csillagkép legfényesebb csillaga, az Antares hazánkból is jól látható a kora nyári hónapokban. Ragyogó csillagként, sárgás tónusú gázködbe ágyazottan a kép bal szélén figyelhető meg. Nevét (mely ellen-marsot, mars-riválist jelent) a Marshoz hasonló vörös színe után kapta.

Hatalmas vörös óriáscsillagról van szó, mely Napunknál 800-szor nagyobb átmérőjű. Központi csillagunk helyére téve akkora lenne, hogy még a Mars is a belsejébe kerülne. Ennek megfelelően a vonatkozó csillagmodellek nem túl hosszú jövőt jósolnak neki: a magjában már rég nem zajlik hidrogénfúzió – a csillagászati értelemben vett közeli jövőben szupernóvaként fogja életét befejezni, melyet ha megérünk, igen látványos jelenségnek lehetünk majd szemtanúi! Az Antaresről folyamatosan igen erős csillagszél fúj – az évente róla távozó tömeg több, mint a Nap egymilliomod része. Ez kicsinek hangzik, de valójában igen nagy érték: mintegy egymillió év alatt Napunk teljes anyaga szétszóródna ilyen erős kiáramlás esetén! Valószínűsíthetően a múltban akár több alkalommal még ennél is nagyobb tömegeket dobott le magáról. Ez látható e színpompás képen, amely a bal oldalt porban és pl. az ionizált vasban gazdag köd eloszlását mutatja, melyet az Antares világít meg. Jobb oldalon pedig a szigma Scorpii, (más néven Alniyat) egyszerre világítja és sugárzásra is gerjeszti a körülötte lévő köd anyagát, ezzel látványos kékes és pirosas színű reflexiós- és emissziós ködöket létrehozva.

Lent középen látható Charles Messier 4-es katalógusszámú objektuma (röviden M4), a tőlünk 7200 fényévre elhelyezkedő gömbhalmaz. Távolsága az Antares-énak kb. 10-12 szerese, mégis igen közelinek számít, hiszen ez az egyik legközelebbi ilyen objektum. (Az Antarestől alig jobbra látszó kompaktabb NGC 6144 gömbhalmaz ellenben sokkal távolabbi, mintegy 33000 fényévre helyezkedik el tőlünk.) Az M4 sokat tanulmányozott objektum, a benne talált 13 milliárd éves fehér törpe az egyik legöregebb ismert csillag a Tejútrendszerben, és egy 2,5 Jupiter tömegű exobolygóról is tudunk, mely a gömbhalmaz lakója. 75 fényéves átmérőjével ilyen távolságból a rengeteg csillag halmaza teliholdnyi méretűnek látszik, fényessége elegendő ahhoz, hogy a legjobb egű megfigyelőhelyekről már távcső nélkül, szabad szemmel is megpillantsuk.

Technikai adatok

Műszer:
200/750 Newton, 3" Wynne-korrektorral (710mm fókusz)
Fényképezőgép, kamera:
átalakított Canon EOS 5DmkII
Mechanika:
SkyWatcher EQ6 + Boxdörfer DynoStar
Vezetés:
9x50mm SkyWatcher keresőtávcső, Lacerta-MGen autoguider
Expozíciós adatok:
25x5 perc (2 óra 5 perc összesen), ISO 1600
Helyszín, dátum:
Hakos astrofarm, Namíbia (1835m); 2010.05.09.
Légköri állapot:
Átlátszóság: 9/10, Nyugodtság: 9/10, Hőmérséklet: +12°C
Képfeldolgozás, egyebek:
ImagesPlus, Registar, Photoshop

További ajánlott fotók