NGC 3576 - 3603

Elhelyezkedés

A tejút déli féltekéről megfigyelhető Carina-ága látványos csillagkeletkezési régiókat rejt. Az Éta Carinae és a Futó Csirke ködössége között nagyjából félúton, a Karina-ködtől alig 3 fokra helyezkedik el a fenti képen látható emissziós-köd páros. Sajnos a közeli hírességek meglehetősen elvonják a figyelmet erről az objektumról, mely valóban kisebb és nehezebben figyelhető meg, ám legalább annyira izgalmas és dekoratív, mint a szomszédai.

NGC 3576 - Statue of Liberty Nebula

A kép jobb oldalát uraló ködösség kb. 9000 fényévre helyezkedik el tőlünk. Aktív csillagkeletkezési régió, melynek belsejében a már megszületett forró csillagok által kibocsátott ultraibolya sugárzás a ködöt látványosan erodálta. Ez a csillagszél a köd anyagát fent látványos ívekbe fújta, mely egy kos szarvának alakjához hasonlítható, a képen lent pedig tölcsér formájú alakzatot hozott létre. A felső részen két sötétköd, sötét csillagközi felhő is látható (bok globula), melyek belsejében születőfélben levő csillagokat azonosítottak az óriástávcsövek infravörös kameráival. Ennek a központi régiónak a Szabadságszoborra hasonlító alakjáról (ld. jobbra) kapta az objektum a nevét, melyet 2009-ben adtak neki a tengerentúli asztrofotósok.

NGC 3603 - a Tejútrendszer óriása

A kép bal oldalát domináló ködösség fizikailag különálló objektum, s bár egybeolvadva látszik a jobb oldalival, valójában jóval távolabb, mintegy 20 ezer fényévnyire található. (Kicsit takarásban is van, jól látható ahogy a közelebbi köd jobb oldalról induló narancs színű ködössége és sötét porfelhője a távoli objektum elé húzódik, itt-ott kitakarva azt). Ez a távoli ködkomplexum valószínűleg a Tejútrendszer egyik legnagyobb kiterjedésű emissziós köde, valóságban mintegy 1-2000 fényév lehet az átmérője. Központjában látható egy nagyon fiatal csillaghalmaz (NGC 3603), melyet szintén a galaxisunk legnagyobb tömegű fiatal nyílthalmazának tartanak számon. A halmazt alkotó a forró óriáscsillagok átlag életkora az egymillió évet sem éri el. Ez a csillaghalmaz a környező világító gázt már elkezdte szétfújni, látszik hogy a halmaz egy kicsi, sötétebb burokban helyezkedik el. Kedvelt célpontja a csillagászoknak, melyet a HST-vel is megörökítettek.

A képen még két apró érdekesség is megfigyelhető. A bal alsó sarokban látható 2 ívperc kiterjedésű hurkos ködösség bár ezen a fotón látványos, sok dolgot mégsem tudunk róla, jelölése: GN 11.14.4. A kép felső széléhez közeli nagyon pici, mindössze 11-12 ívmásodperc látszó méretű elnyúlt türkizkék pálcika egy planetáris köd, melyet 2000-ben fedeztek fel az ESO La Silla egyik távcsövével. Ez a PN G291.4-00.3 katalógusszámot viseli.

A készítésről

A kép készítésének többször nekifutottam, ez a kép a harmadik próbálkozásra sikerült. Fotóztam 2010-ben, 2012-ben is, akkor DSLR kamerákkal, először szűrő nélkül, majd UHC szűrővel. Sajnos az eredmény nem az lett, amit vártam, a környező sűrű csillagmező elnyomta a ködösséget, így nem lett olyan szép a végeredmény, mint amit vártam. Ezért úgy döntöttem, hogy 2014-ben speciális keskenysávú szűrőkkel térek vissza rá. Így is lett, melynek köszönhetően a csillagmező már nem nyomta el a ködösséget, és azt teljes pompájában meg tudtam örökíteni. A Ha, OIII és SII szűrőkkel külön-külön a hidrogén, az oxigén és a kén ionizációs fényét rögzítettem. Az így létrejött három fekete-fehér képet végül egy színes képpé állítottam össze. Ez a technika nagyon hasonló a HST (Hubble űrtávcső) hasonló szűrőkkel készült képeit feldolgozó metódusával.

A teljes ködösséget RCW 57 katalógusszám alatt szokták említeni. Viszont egyes fényesebb részei külön számot is kaptak, ezek: NGC 3576, NGC 3579, NGC 3581, NGC 3582, NGC 3584, NGC 3586