A Nyuszi-köd (NGC 2359)

A Nagy Kutya (Canis Maior) csillagképben található világító gázfelhő egy nyúlhoz hasonlítható jellegzetes alakzatot formál, melyben a buborék az állat fejét, a WR csillag a szemét, tőle feljebb, jobbra-balra kinyúló ködösség a két fülét, a jobbra lent elnyúló ködösség pedig a mellső lábát alkotja. Thor sisakjaként is emlegetik a ködöt, ekkor az alakzatot 90 fokkal "balra" elforgatva kell értelmezni.

Az NGC 2359 katalógusszámú emissziós köd körülbelül 15.000 fényévre helyezkedik el tőlünk. A közepében egy fiatal, ám nagy tömegű és nagyon forró Wolf-Rayet csillag található (WR 7), melynek folyamatosan kiáramló anyagából fejlődik a köd. A központi csillag igen rövid életű, már néhány millió év után valószínűsíthetően szupernóvaként fog felragyogni, de fekete lyukká is alakulhat. A képen a fényes zöld buborék közepe felé, ragyogóan fényes kékes csillagként azonosítható. A ledobott és folyamatosan kiáramló gázfelhőt a csillag erős ultraibolya sugárzása gerjeszti fénylésre, melyben az oxigén (zöld) és a hidrogén (vörös) emissziója dominál. 

Az objektum hazánkból a téli, kora tavaszi hónapokban figyelhető meg, közel a déli horizonthoz. Nem túl kedvező a helyzete, de már egy 8-10 cm-es távcsővel is elcsíphető. Egy UHC, vagy OIII szűrő sokat segít a megpillantásában. A kép Namíbiából készült, ahol az objektum sokkal magasabbra emelkedik a horizont fölé, így kedvezőbb a megfigyelése/fotózása.