A Majom-köd

Chamaeleon I felhő, IC 2631, Ced 110, Ced 111, Ced 112

A Majom-köd
Éder Iván
A Majom

A déli féltekéről látható Kaméleon (Chamaeleon) csillagkép fő látványossága a - nem hivatalos nevén - Majom-köd. Elsőre talán nehezebben azonosítható a forma, mely egy majom fejére emlékeztet. A fej a kép alsó felét uralja, melyre oldalról, profilból látunk rá. A majom jobbra néz és a száját is kitátja, haragos a tekintete. A kép felső részében átívelő ködösség pedig a majom feltartott keze lenne, a fényes kék ködösség pedig az öklét formálja. De akár azt is mondhatnánk, hogy egy fénylő valamit tart a kezében, amit épp elhajítani készül. Persze, hogy ki mit lát bele, az már erősen a fantáziánktól függ, a majomra emlékeztető forma viszont eléggé egyértelmű...

Sajnos a csillagkép közel fekszik a déli égi pólushoz, így csak a déli féltekéről figyelhető meg. A Kaméleont formáló csillagalakzat viszonylag halványabb csillagokból áll, így nem túl feltűnő. Távcsővel szemlélve a Majom-köd egyes részletei közepes távcsővel már megfigyelhető, legkönnyebben a fenti IC 2631 reflexiós ködössége. Fotografikusan már valamelyest könnyebb a dolgunk, de nagyon halvány objektumról van szó, így hosszú integrációs idővel bújnak elő a halvány részletek.

A Chamaeleon I felhő

Csillagászati szempontból is igen érdekes objektumról van szó. A terület az ún. Chamaeleon molekuláris felhő-komplexumhoz tartozik. ennek három részét különböztetjük meg, a képen ezek közül a legmarkánsabb, a Chamaeleon I felhőt látjuk. A sűrű por- és gázfelhő-komplexum a hozzánk legközelebbi aktív csillagkeletkezési régió, mintegy kb. 450-500 fényév távolságban helyezkedik el. Itt igen korai stádiumban érhetőek tetten a csillagok keletkezése, kialakulása, melyek tanulmányozása nagyon fontos a modern csillagászatban is.

Cederblad 110, 111 és 112
Chamaeleon I labeled
Az objektumok azonosítását segítő jelölések. Kattintásra nagyítható.

Már első pillantásra is számos érdekes objektum fedezhető fel a fotón. A képet kitöltő sötétbarnás porfelhőt sok helyen színesítik ezek az alakzatok. A három legmarkánsabb fényes köd, a Cederblad 110, 111 és 112 reflexiós ködök. A Ced 112 (IC 2631) a fenti fényes, a majom öklét formáló kék reflexiós köd. A Cederblad 110 a középen látható, félkör ívet formáló fehéres színű reflexiós köd (a majom szeme), a Ced 111 pedig attól balra a nagyobb méretű kékes színű reflexiós köd. Mindegyiket fiatal, T Tauri típusú csillagok világítják meg. A jobb oldali részletképen az objektumok zömét bejelöltem.

DI Chamaeleontis

A Ced 111 központi csillagától jobbra elhelyezkedő fényes csillag szintén egy nagyon fiatal T Tauri típusú változócsillag. Ez valójában egy négyes csillagrendszer, mely a ködbe ágyazva annak anyagát elkezdte szertefújni, kezdődő buborék, vagy füstkarika formát létrehozva. Ez a HST felvételén markánsan látszik, viszont ezen a képen éppen csak sejthető.

Herbig-Haro 49, 50

Ezek a piros apró képződmények ún. Herbig-Haro objektumok, melyek csillagkezdeményekről árulkodnak. A születőfélben levő, ún. protocsillagok a környezetükben levő anyagból táplálkoznak. A beáramló anyag forgó mozgása révén korongba rendeződik, és spirális pályán gyorsulva mozog, így zuhan be a születő csillag felszínére (hasonlóan a Cygnus X-1 objektumhoz). Az energiafelszabadulás hatására a síkra merőlegesen, két irányban nagysebességű anyagkilövellés, ún. jet jön létre, mely aztán a csillagközi anyaggal ütközve azt pl. ionizálja, amelyet a (csillagászati értelemben vett) rövid időre felfénylő apró vörös Herbig-Haro objektumokként láthatunk.

HH 909A (GN 11.07.3)

Ez a sárga, legyező alakú objektum szintén egy protocsillag körüli bipoláris köd, ahol a csillagot akkréciós porkorong takarja, melyre merőlegesen két irányban egy-egy V alakú kilövellés látható. A V alak bal oldalra nyílik, a jobb oldali ágát a csillagközi por takarja, ezért éppen csak sejthető. A HST közelképén így néz ki.
Hasonló képződmény pl a szellem régióban, a VdB 141-ben is megtalálható.

Technikai adatok

Műszer:
200/750 Newton, 3" Wynne-korrektorral (710mm fókusz)
Fényképezőgép, kamera:
QSI 683 WSG-8, (Luminance) és átalakított Canon EOS 5DmkII (szín információ)
Mechanika:
SkyWatcher EQ6 + Boxdörfer DynoStar
Vezetés:
Lacerta-MGen autoguider 6x30 keresővel (DSLR) és off-axis guiderrel (CCD)
Expozíciós adatok:
90x5 perc (DSLR), 2x24x10 perc (CCD), összesen 15,5 óra
Helyszín, dátum:
Hakos astrofarm, Namíbia (1835m); 2014 (DSLR), 2016 (CCD)
Légköri állapot:
Átlátszóság: 9/10, Nyugodtság: 7/10, Hőmérséklet: +17°C
Képfeldolgozás, egyebek:
ImagesPlus, Registar, Pixinsight LE, Photoshop

További ajánlott fotók